| A Kalocsai Sárközben települt, Kalocsától kelet-délkeletre. Határában található a Sárköz legmagasabb pontja, a "Halomi högy", 106 m tengerszintfeletti magasságban. A halom oldalában I. Béla idején udvarház állt, amelyet 1061-ben a szekszárdi apátságnak adományozott. Területén avar kori és honfoglalás kori temetőt tártak fel. Helyén az Árpád-korban Halom és Sármégy falvak álltak. Egy 1444-es oklevél említi a "Homoknegh" nevet, ami időnként kiszáradó ér medrére utal. A környék a török időkben a kalocsai náhijéhez tartozott, majd az itteni apró falvak, Homokmégy, Sármégy, Kecskemégy, Halom, Körme, Máriaháza, Hillye, Mayosháza elnéptelenedtek. A területet 1703-ban a kalocsaiak bérelték az érsekségtől, a későbbi évtizedekben területén új szállások alakultak, ezek 1898-ban szakadtak el Homokmégy község néven Kalocsától. A római katolikus Szent Adalbert-templom 1878-ban épült. A falu a kalocsai népművészet legfontosabb alakító központja, értékes hímző és pingáló hagyományokkal. |