A nagyközség Kalocsától 20 km-re fekszik, a Kalocsai Sárköz délkeleti részén. Nevét 1366-ban említi oklevél. A középkorban hajózható vizes területet jelölhetett. A török kiűzésekor a környék elnéptelenedett. 1710-1732 között gróf Csáky Imre kalocsai érsek lett a terület birtokosa. Kérésére 120 német családot telepítettek le 1722 és 1770 között. Hajós történetének legsötétebb eseményei 1946-ban történtek 450 német család kitelepítésével. Helyükre csángó magyar menekültek, felvidéki magyarok, valamint Püspöknádasd és Hidas sváb családjai kerültek. A nevezetes bortermő vidék Pincefaluja a népi építészet értékes együtteseként löszfalba vájva épült. Itt működik a Pince- és Présházmúzeum. A Szent Imre-templom 1728-ban épült barokk stílusban. Nepomuki Szent János szobra XVIII. század végi alkotás. A volt érseki kastély 1739-ben épült. Saroktornyait 1767-ben emelték. A Plébániaház a XVIII. század végén épült késő barokk stílusban. A Kálváriát 1881-ben állították, stációi 1934-ben készültek Zsolnay-kerámiából. |